Egy korábbi írásunkban már dicsértük Pelle-Molnárék Inuit sorozatának étcsokoládés változatát. Ezúttal úgy kóstoltuk ugyanezt, hogy mellé tettük a diabetikus párját. Nagyon izgalmas volt az összekóstolás, mert most először a diabetikust majszoltuk el, aztán a „normál” étcsokit. A kis kísérlet eredményét és tanulságait az alábbiakban vetjük virtuális valóságunk hasábjaira.
A csomagolás alapján első blikkre talán nem is esik le a különbség a két tábla között, csak, ha elolvassuk a feliratokat, akkor válik egyértelművé. Összetételében a tőzegáfonyás étcsokoládé kandírozott aszalt áfonyát is tartalmaz a tőzegáfonyapor, a naracsolaj és a gyömbérpor mellett. A diabetikus étcsokoládé csak tőzegáfonyaport, narancsolajat és gyömbért, illetve édesítőszerként maltitolt. A kakaótartalmuk sem azonos. Előbbi 60 %-os, utóbbi 54 %-os kakaótartalmú.
A beltartalom elemezgetése után következzen a külcsín! A táblák megjelenésében az a szembetűnő, hogy a diabetikus homogén felületű és világosabb, kissé vörösesebb barna színű, mint párja. Ez nyilván a kakaótartalomból is adódik. Jól törik, roppan, nem ragad, nem olvad el túl gyorsan.
A diabetikus illata inkább édeskés, közepesen intenzív, kakaós. Nagyon jó! Sokáig játszadozok az aromákkal, elbűvöl, ahogy előkúsznak a fűszeres-citrusos illatok belőle.
Az étcsokoládé intenzívebb, inkább pörkölési jegyei és savanykássága dominál most a másikhoz képest.
A zamatok tekintetében is van jelentős különbség, ami persze nem meglepő. A diabetikus megint csak simulékonyabbnak tűnik. Nem olyan karakteres, de gyorsabban jut el az ember szívéhez. Savanykássága mérsékelten jelenik meg. Minden összetevője jól besimul a csoki ízvilágába. Ugyanakkor az alapétcsokinkban -ezek után- a gyömbért határozottabban éreztem és egyfajta füstösség is megjelent benne.
Érdekes tapasztalat, hogy amíg önmagában nagyon tetszett a sima étcsoki, összekóstolva egy kicsit lemaradt a diabetikus mögött. Nem gondoltam volna, hogy ez fog jobban ízleni, mert eddig nem sok jó diabetikus csokit kóstoltam. Borbírálatoknál tipikus történet, hogy az első bort „belövőként” adott ponttal bíráljuk, majd egy olyan sor közepén vakon újrakóstolva, ami gyengébb volt, hajlamosak vagyunk felértékelni a belövőbort. Ha viszont erősebb sorba kerül, akkor gyengébb pontot kap, mint, amikor csak önmagában kóstolgattuk. Ez is bizonyítja, hogy mennyire befolyásoló lehet a közeg, a kedvünk, az, hogy mit ettünk a bírálat előtt, stb. a borok vagy épp a csokik elemzésekor.
Jó ötlet ez az Inuit-sor, hiszen tagjai által mindenki megtalálhatja a maga kedvenc „egészségkockáját”. Vagy épp az is lehet, hogy a kedvünktől függően választunk a három közül.
Minősége: nagyon jó (+)
Megvásárolható: jócsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)
80g/ 1460 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése