Simón Coll 50% cacao

Sant Sadurní település Spanyolországban, a történelmi Penédes borrégióban, Barcelonától 40 kilométerre található. A nagy múltú cava-pezsgő készítő hely, egyben csokoládéjáról is híres. Az 1840 óta működő egykori csokoládé manufaktúra, mára igazán jól menő vállalkozássá nőtte ki magát (több mint 20 országba exportálnak). Nem véletlen, hogy sok magyar csokiboltban is megtalálható a boltok polcain.

A Simón Coll cég saját alapanyaggal, vagyis nem másoktól vásárolt kakaópasztával dolgozik, hanem maga válogatja, pörköli a kakaóbabokat. Ghánai, venezuelai és ecuadori kakaószemeket használva készül el a saját blendcsokialap.

Ennek tükrében talán nem is meglepő az a fajta letisztult és tudatos csomagolás-arculat, amely az Amerika felfedezésére és az onnan Spanyolhonba kakaószemeket szállító első hajókra utal. A hagyományok tiszteletére emellett az is felhívja figyelmünket, hogy a „tradícionális” kifejezést több ízben is megtalálhatjuk a vastag papírborításon.

A csokoládé maga tetszetős feliratozású „kockákból” áll, szép, mély vörösesbarna színnel bír (talán kicsit intenzívebb is, mint ahogy egy 50 %-os kakaótartalmú csokitól elvárnánk). Kicsit érdes tapintású és tompán roppan.

Illata édeskés-fahéjas, kevés savval. Szájban ugyanez kiegészül a kakaó intenzívebb megnyilvánulásával és a vaníliával. A savasság és a kesernye alig érződik, a cukor nyelvet elfedő hatása miatt. A kakaós kesernyésség talán leginkább csak a legvégén jelenik meg.

Illata többet ígért. 50 %-os kakaótartalma és összetétele alapján olyan, mint, ha nem tudták volna eldönteni a készítők, hogy legyen a késztermék tejcsoki, vagy inkább maradjon ét. Ezutóbbinál döntöttek, de talán jobb lett volna, ha az előbbi verziót választják, mert nincs benne annyi gazdagság, hogy önállóan megállja a helyét a „nagyok között”. Félreértések elkerülése végett ez egy jó csoki, de nem hagy mély nyomot a kóstolójában.

Minősége: jó

Megvásárolható: Ráday úti Csokibolt

800 Ft/ 85 g

Fabric Fehércsokoládé citrommal fahéjjal

Nem szeretem a fehércsokit. Ennek ellenére azért persze mindig megkóstolom a „fehéreket” is, mert ki tudja, milyen kincset rejt éppen az adott dobozka. Már több ízben (mindkét értelemben) is sikerült rátalálnom olyanokra, amik kifejezetten finomnak bizonyultak. Ami az eddigi tapasztalataim alapján egyértelműen megállapítható, hogy a fahéj nagyon jól passzol a fehércsokihoz, de persze önmagában ez nem elég, kell, hogy az alapanyag is jó minőségű legyen.

Ez a termék a relatíve magas tejtartalmú ún. Velvet White fehércsokoládé alappal készült. A különlegessége pedig az, hogy az ünnepi fűszerünk, a fahéj mellett még citrommal is megbolondították a Fabric műhely szorgos kezei. Hm, és milyen jól tették!

A fahéjtól halvány barna külsőt öltött „csipketábla”, ahogy előbújik az (új küllemű) csomagolásából azonnal levesz a lábamról. A citrom illata szinte láthatóan hömpölyög kifelé a tasakból. A fahéj és a tejesség csak ezután próbál teret nyerni magának.

Nem olyan olvadékony, mint egy átlagos fehércsoki, ami ezúttal előnyt jelent. Érdekes, hogy a szájban először az előbbi másodhegedűst a tejességet lehet érezni, aztán jön a citrus és csak harmadsorban a fahéj.

A legvége viszont kimondottan jól esően és nagyon hosszan fahéjas. A fehércsokikra jellemző émelygős édességnek nyoma sincs. Persze azért érződik egy kis töménység ennél a csokinál is, de, ha például egy illatos fehér bort kortyolgatunk hozzá, akkor egy szempillantás alatt elfogy az egész tábla, anélkül, hogy úgy érzenénk eltelített bennünket. Borokkal, pezsgőkkel nagyon kellemes összhatást mutat, de önmagában is az egyik legjobb fehércsoki, amit az utóbbi időben kóstoltam.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Fabric Csokoládé

85 g/ 1380 Ft

Szántó Tibor Porcelana Venezuela

Porcelana...már a név is sokat sejtető, a csomagoláson megjelenő „Great Taste” csillag pedig tovább fokozza a csokirajongók érdeklődését.

Venezuela emblematikus kakaófajtája, a Porcelana, egyike a legnagyobb tiszteletnek örvendő nemes kakaóbaboknak. A Criollo leszármazottja tiszta illatával, tetszetős (de a megszokottnál halványabb) színével, mandulás, mézes, vajas aromáival kecsegteti azt, aki egy ilyen táblát megvásárol.

Kibonta a csomagolást, valóban azonnal szembetűnő, hogy a 70 % kakaótartalom ellenére is inkább 50-60 % közöttire tippelnénk színe alapján. A szép fényes tábla barnás árnyalatában egy kis vöröses reflex is felfedezhető. Bár törése tompa, tapintása ugyanakkor tökéletesen selymes. 

Illatában érezhetők a méz, a mandula és a kakaó (vegetális) jegyei is. Ízében a pirított magvak mellett nüansznyi fűszer (nem tudnám megmondan, hogy mi) és gyümölcsösség (nekem az aszalt szilva és a meggy jutott róla eszembe) is felfedezhető. Savassága, csersavassága mértéktartó. Aromái diszkrétek, de mégis tartósak lenyelés után. A legtovább egy pirított napraforgós-mandulás zamat marad meg belőle.

Kiegyensúlyozottsága, eleganciája páratlan, mégis marad egy csepp hiányérzetem a csoki elfogyasztása után. Nem tudok hozzá kötni egy jól felismerhető, megjegyezhető karaktert. Következhet ez a visszafogottságából is, illetve abból, hogy nincs egy vezető ízjegy, mindenből éppen csak egy keveset adagol a kóstoláskor. Persze erre a kakaófajtára köztudottan jellemző, hogy nem egy túláradó aromabomba. Így ez nem is meglepő. Az általam korábban kóstolt Porcelana csoki kapcsán szintén hasonló megállapításra jutottam.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Szántó Tibor Fine Chocolates

30 g/ 850 Ft

Sok Kocka Csoki

A két hónappal ezelőtt indult KockaCsoki Manufaktúránál zajlik az élet. Rengeteg megrendelésük van és az eddigi egy fő autista alkalmazottuk után hamarosan csatlakozik még két autista „tanonc” is a csapathoz.

A kezdeti lépések nehézségei után (divatos dolog manapság csokit készíteni, de javaslom, aki csokikészítésre adja a fejét, kérdezze meg előtte őket, hogy mennyi akadállyal kell megküzdeni, míg az ember eljut a céljához!), mára egy egész szép kis repertoárt sikerült kialakítaniuk. Számos ízben kaphatók termékeik. A jelenlegi kínálaton „gyorsan végigszaladtam” én is.

A következő ízeket kóstoltam (a csokik nevét a könnyebbség kedvéért kicsit leegyszerűsítettem, de a lényegen nem változtattam).

Fehércsokoládé alappal: (elég édes, 33 %-os kakaóvajtartalmú fehércsoki)

Aszalt szilva-fahéj: A Nyírségben készült szilva aszalványt önállóan kóstolva, igencsak száraznak és keménynek bizonyult, de csokiban kiváló. Sőt, ebben a fehércsokiban még inkább az. Jó arányú a savasság, a fahéj kesernyés-édeskés íze és a fehércsoki édessége. Hmmm!

Kardamomos: jól érződik már illatában is a kardamom. Azt gondolom, hogy jól illik ehhez a fehércsokihoz, de nem elég átütő benne a fűszer, így hamar átveszi helyét a számban a fehércsoki édes-tömény jellege.

Bourbon vaníliás: őszintén szólva, ez talán a leggyengébb kombináció, mert a fehércsoki egyébként is vaníliás ízeit, a Bourbon tovább fokozza, ami viszont az összhatását még inkább az édesség felé tolja.

Hello Kitty: azaz valódi nevén Ribiszkés fehércsokoládé. Vegetális-vajas illata intenzív. Ízében a ribiszke a dominánsabb. Nem rossz, de nem olyan emlékezetes, mint az első.

Kandírozott narancsos: ez mindenképpen jó ötlet, mert a narancs savassága felülírja a fehércsoki édességét, ezáltal egy hosszú, kellemes érzet marad e csoki után az ízlelőkéimen.


Tejcsokoládé alappal: (édes, de jó arányú, 34 %-os tejcsokoládé)

Gyömbéres: illatában kicsit pirított magvas és persze gyömbéres. Ízében a gyömbér pompás, jól eltalált mennyiségben került bele. Talán egy kis kandírozott citrussal még izgalmasabb lett volna az összkép, de így is finom.

Aszalt kajszis: barackpálinkás (jó!) illata van. Ehhez a tejcsokihoz igazán passzol a kajszi. A készítők alig akarták ezt megkóstoltatni velem, mondván, hogy annyira triviális, egyszerű ez a csoki, pedig közben nagyon is jó.

Fahéjas: ezt az igazán édesszájúaknak javasolnám. Amíg a fehércsoki mellett még érvényre tud jutni a fahéj, itt már kevésbé, ettől persze jó ízű, de nem ejt rabul.

Karamelles: intenzív illat és íz, benne a karamell a meghatározó (minő meglepő). Aki a régi karamellkockát szerette, az imádni fogja ezt. A csoki már a színében sem jut olyan szinten érvényre, mint a többinél, lévén, hogy kicsit a karamell miatt halványabb. Illatban-ízben pedig csak éppen, hogy hozzá adja a kakaósságot a karamellhez, létrehozva a megfelelő és kívánt ízvilágot.

Pisztáciás: a karamellizált pisztácia darabok intenzíven pirítottak, kicsit talán el is veszik maga a pisztácia zamata, pláne a csokoládéval egy kalap alatt. A csokit viszont ki-avagy felemeli a pisztácia.

Indiai fekete sós: eddig a látványról nem beszéltem, mert alapnak vettem, hogy mindegyik „kocka” megfelelő felülettel és megjelenéssel bírt. Ennél a csokinál viszont nem lehet szó nélkül elmenni a mellett, hogy a fekete szénszerű darabkákkal megszórt csokoládé talán egyesek számára meglepően néz ki. Nekem tetszik ez a feketés színvilág. A láva só magas széntartalmának köszönheti ezt a sötét színt. A csokiban érdekesen működik. Amikor sikerül egyenlő arányba hozni vele, akkor kitűnőek együtt, de amint a sós rész kerül a nyelvünkre, azonnal az lesz a meghatározó és a mégoly lágy karakterű só is übereli az utána jövő tejcsokit.

Étcsokoládé alappal: (kicsit vegetális, 53 %-os csokoládé)

Bio kókuszos: ahogy már többször írtam, a kókusz a gyengém. A biokókuszforgácsot marékszámra szoktam majszolni. Ilyen „chips” került e csoki fonákjára is. A mennyiséggel nem volt baj, de még így sem tudta felülmúlni az étcsoki vegetális, kissé kesernyés ízét. Fura ezt írni, de e csokinak a vége a legjobb, amikor a csoki már alig, de a kókusz még erősen érződik!

Szegfűszeges: hűha, ez aztán az intenzitás! Dől a szegfűszeg, illatban és ízben egyaránt. Még e határozott karakterű csokit is sikerült két vállra fektetnie ennek a fűszernek. A középkorban szokás volt a szegfűszeggel illatosítani az emberek száját (pár szemet elrágcsálva meg is volt a szájfertőtlenítés). Na, amikor el kezdtem szétrágni ezt a csokit, rögtön ez jutott eszembe...A készítők becsületére legyen mondva, hogy e terméket most futtatják ki, mert ők is érzik, hogy ilyen formában eléggé merész. Próbálnak rajta finomítani (nem lesz könnyű.)

Tökmagos: illata vegetális, akárcsak a falat zamata. Egész jó együtt a tökmag és ez a csoki. Én még többet és aprítva tennék bele a tökmagból, mert az egész magvak csak pillanatnyi hatást tudnak kifejteni, aztán már illannak is tova.

Áfonya-chili: ez a páros nem jutott volna eszembe, de azt kell mondjam, hogy a bátorság meghozta gyümölcsét, mert bár én nem szeretem, ha csíp a csoki, de a vörös áfonya révén még azt is sikerült elérni ezzel az étcsokival, hogy azt mondjam „ízlik”. Ez az eddigi chilisekre (amikkel meggyűlt a bajom) kevésbé volt elmondható.

Kakaóbabtöretes: jól álcázott a beltartalom (bár a matt szín kicsit árulkodik arról, hogy valamiben más ez, mint egy sima étcsoki). Alig látszanak a kis darabkák. Szétharapva a kockát viszont annál inkább! Kiegyenlített a párharc. A csoki és a kakaóbabszemcsék együtt, felváltva jelennek meg, hogy aztán hosszan boldogítsák a kóstolót.

Santo Domingo kandírozott citrommal, naranccsal: szándékosan hagytam e csokit a végére. A Santo Domingo csokik gyümölcsössége ihlette ezt a „házasítást”. Valóban jó az irány. Klassz a citrusok jelenléte e csokiban, de néha kicsit az az érzésem, miközben a falatkákat rágcsálom, hogy a citrusok önálló életet élnek és a csoki is. Megint csak a lecsengésben teljesedik ki igazán az összetevők egységes egésze.

A kínálat, láthatjuk, bőséges. Az útkeresés kellős közepén csöppentem bele a Kocka-világba, ez is látszik. Amin talán még tudnak fejlődni, az a csokoládék komplexitása. Ez persze nem jelenti azt, hogy millió dolgot kéne egy csokiba pakolni, hanem inkább azt, hogy az alapanyagok változatosak legyenek, úgy, hogy az alkotók elemek viszont jól passzoljanak a csokialaphoz és fordítva.

A harmónia megtalálása a legnehezebb, pláne, hogy, ami nekem harmonikus, az lehet, hogy a másik embernek már nem az. Ez a szépsége e szakmának, amelynek szerves része a folyamatos kóstolgatás, fejlesztgetés még a haladók esetében is!

Legnagyobb örömömre kicsit én is részese lehettem ennek a munkának és remélem, hogy tudtam is néhány gondolattal segíteni!