2015. január 25., vasárnap

Illa Meggypálinkás csokoládé kolbász

Avagy, ha úgy jobban tetszik csokoládé szalámi. Ki hogy ismeri, szereti, nevezze akképpen! A csokikolbász felfutásában nagy szerepe volt a Keserédesnek. Nem véletlen, hogy e terméken is Wagner Bea ajánlását látjuk. (Ha jók az információim, akkor Horváth János, vagyis az Illa Csokoládé hivatott továbbvinni a Keserédes eme termékét.)
A kolbászként felfüggeszthető nassolnivalót nem könnyű kibontani, de megéri a macera. A szép mintázatú csomagoláson belül még egy vékony kis fólia az igazából, amivel meggyűlhet a bajunk, de, ha ügyesek vagyunk hamar hozzáférünk a tömény desszerthez.

Illata intenzíven pálinkás és kakaós. Ízében jól lehet érezni szinte minden összetevőjét. A Sao Thomé-ból származó csokialapanyag pici füstössége mellé a meggypálinka is azonnal felsorakozik. Ezt a konstellációt már az Illa forrócsokik kapcsán is tesztelhettük. Most azonban még kiegészülnek az ízek a mazsola, az aszalt meggy és a keksz ízeivel is, masszív anyaggá válva.

Jó ízű, közepes intenzitású és hosszúságú ez a „csoki”. Igazi tévézéshezvaló csemege. Felszeljük, kitesszük tányérkára, majd seperc alatt befalatozzuk. Nem olvadozunk az ízeitől, nem áradozunk róla, hanem egyszerűen csak megesszük...

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)
100 g/ 1000 Ft

2015. január 1., csütörtök

Starbrook Extra dark

BUÉK mindenkinek! Mi mással kezdhetném az Új Évet, mint egy tábla finom csokoládéval? Remélem, tényleg kellemes lesz!

Hajnali hatkor még javában úton voltam hazafelé, így nemcsoda, hogy a kissé dezorientált reggeli ébresztőm után az első gondolatom az volt, hogy mielőtt bármibe is kezdenék ma, muszáj vagyok elfogyasztani egy kis csokit. A nélkül nem tudok megbirkózni az új esztendő pillanatok alatt elszálló, rövid, ámde annál izgalmasabb első napjával. Ilyenkor még tele van az ember bizakodással a holnapot illetően. Új év, új kezdet...újabb csokoládék!

A Karácsonykor ölembe hulló csokoládétáblák közül választottam hát egyet ehhez az új kezdethez. A Starbrookot korábban még nem kóstoltam, de amint megláttam a csomagolását, tudtam, hogy sokáig nem fog a karácsonyfa árnyékában pihenni.

A belga Patrick Gillis által 1998-ban alapított csokoládémanufaktúra mára igencsak kinőtte magát. Több mint 80 országba szállít termékeiből. A szárnyalásban valószínűleg nagy szerepe volt és van a Jaak De Koninck művész által „megtervezett”, illetve talán jobb szóval élve, megalkotott festői csomagolásoknak. A légi kisasszonyokat, repülőket ábrázoló képek merőben új arculatot jelentenek a piacon. A cég és a festő azonban nem ragadt le egy a remekül bevált témánál, az autóversenyzés, a hajózás és minden, ami a lendületről, a haladásról szól, szintén megjelenik a különböző termékeik külsőjében.

A küllem tehát rendívül igényes, bízom benne, hogy a vizuális élményt, rövidesen az ízek keltette öröm is követni fogja...

Maga a csokoládé is egyedi mintázattal, a „kockákon” repülőkkel és a „Starbrook Légitársaság” márkajelzésével ellátott. Mély sötétbarna, a 73 %-nak megfelelő színű. Tapintása selymes, kicsit olvadó kézben.

Illata igazán mélyen kakaós. Meghintve kevés fűszerrel és némi vegetalitással. Nem intenzív, de nem is visszafogott. A viszonylag nagy méretű tábla, tömzsi szerkezetéből adódóan (csak kicsinek látszik), nem roppan élénk hanggal, viszont, ahogy egymásra helyezem a letört és a  még ép darabkákat, különlegesen csengő hangot hallat. A törésvonala pedig mintha késsel vágtam volna olyan ép maradt.

Szájban már kevésbé olvadékony. Hamar jönnek azonban kakaós jegyei, amelyek jelen esetben egy különös ánizsos-mentás felhanggal egészülnek ki és kevésbé a fűszeressége dominál, mint aromáiban. A hosszú lecsengésében viszont már annál inkább visszaköszönnek az illatból ismert jegyei.

Lágy csokoládé, még akkor is, ha nem olyan gyorsan-könnyedén oszlik szét a szájban. Az érzete simogató, bársonyos, kevésbé markáns cseranyagokkal. Savassága a közepén és a végén érhető tetten. Közben el-elbújik a zamatok mögé.

Nagyon érdekes ízvilágú, tetszik ez az éteres-mentás jelleg. A legvégén megmaradó kesernyésség az egyetlen, ami némiképp visszavesz az egyébként finom csokoládé eleganciájából.          

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Csokisziget
??? Ft/ 100 g (ajándék volt, így az árát nem tudom)

2014. november 30., vasárnap

Simón Coll 50% cacao

Sant Sadurní település Spanyolországban, a történelmi Penédes borrégióban, Barcelonától 40 kilométerre található. A nagy múltú cava-pezsgő készítő hely, egyben csokoládéjáról is híres. Az 1840 óta működő egykori csokoládé manufaktúra, mára igazán jól menő vállalkozássá nőtte ki magát (több mint 20 országba exportálnak). Nem véletlen, hogy sok magyar csokiboltban is megtalálható a boltok polcain.

A Simón Coll cég saját alapanyaggal, vagyis nem másoktól vásárolt kakaópasztával dolgozik, hanem maga válogatja, pörköli a kakaóbabokat. Ghánai, venezuelai és ecuadori kakaószemeket használva készül el a saját blendcsokialap.

Ennek tükrében talán nem is meglepő az a fajta letisztult és tudatos csomagolás-arculat, amely az Amerika felfedezésére és az onnan Spanyolhonba kakaószemeket szállító első hajókra utal. A hagyományok tiszteletére emellett az is felhívja figyelmünket, hogy a „tradícionális” kifejezést több ízben is megtalálhatjuk a vastag papírborításon.

A csokoládé maga tetszetős feliratozású „kockákból” áll, szép, mély vörösesbarna színnel bír (talán kicsit intenzívebb is, mint ahogy egy 50 %-os kakaótartalmú csokitól elvárnánk). Kicsit érdes tapintású és tompán roppan.

Illata édeskés-fahéjas, kevés savval. Szájban ugyanez kiegészül a kakaó intenzívebb megnyilvánulásával és a vaníliával. A savasság és a kesernye alig érződik, a cukor nyelvet elfedő hatása miatt. A kakaós kesernyésség talán leginkább csak a legvégén jelenik meg.

Illata többet ígért. 50 %-os kakaótartalma és összetétele alapján olyan, mint, ha nem tudták volna eldönteni a készítők, hogy legyen a késztermék tejcsoki, vagy inkább maradjon ét. Ezutóbbinál döntöttek, de talán jobb lett volna, ha az előbbi verziót választják, mert nincs benne annyi gazdagság, hogy önállóan megállja a helyét a „nagyok között”. Félreértések elkerülése végett ez egy jó csoki, de nem hagy mély nyomot a kóstolójában.

Minősége: jó

Megvásárolható: Ráday úti Csokibolt
800 Ft/ 85 g

2014. november 17., hétfő

Fabric Fehércsokoládé citrommal fahéjjal

Nem szeretem a fehércsokit. Ennek ellenére azért persze mindig megkóstolom a „fehéreket” is, mert ki tudja, milyen kincset rejt éppen az adott dobozka. Már több ízben (mindkét értelemben) is sikerült rátalálnom olyanokra, amik kifejezetten finomnak bizonyultak. Ami az eddigi tapasztalataim alapján egyértelműen megállapítható, hogy a fahéj nagyon jól passzol a fehércsokihoz, de persze önmagában ez nem elég, kell, hogy az alapanyag is jó minőségű legyen.

Ez a termék a relatíve magas tejtartalmú ún. Velvet White fehércsokoládé alappal készült. A különlegessége pedig az, hogy az ünnepi fűszerünk, a fahéj mellett még citrommal is megbolondították a Fabric műhely szorgos kezei. Hm, és milyen jól tették!

A fahéjtól halvány barna külsőt öltött „csipketábla”, ahogy előbújik az (új küllemű) csomagolásából azonnal levesz a lábamról. A citrom illata szinte láthatóan hömpölyög kifelé a tasakból. A fahéj és a tejesség csak ezután próbál teret nyerni magának.

Nem olyan olvadékony, mint egy átlagos fehércsoki, ami ezúttal előnyt jelent. Érdekes, hogy a szájban először az előbbi másodhegedűst a tejességet lehet érezni, aztán jön a citrus és csak harmadsorban a fahéj.

A legvége viszont kimondottan jól esően és nagyon hosszan fahéjas. A fehércsokikra jellemző émelygős édességnek nyoma sincs. Persze azért érződik egy kis töménység ennél a csokinál is, de, ha például egy illatos fehér bort kortyolgatunk hozzá, akkor egy szempillantás alatt elfogy az egész tábla, anélkül, hogy úgy érzenénk eltelített bennünket. Borokkal, pezsgőkkel nagyon kellemes összhatást mutat, de önmagában is az egyik legjobb fehércsoki, amit az utóbbi időben kóstoltam.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
85 g/ 1380 Ft