2014. szeptember 21., vasárnap

Gondolatok, borok A Borfesztiválról

A fesztiválok országa lettünk! Ezt kijelenthetjük. Minden hétvégén legalább öt nagy jeles esemény várja az érdeklődőket. Nehéz így bevonzani a látogatókat. Talán A Borfesztivál az egyetlen a sok közül, aminek rendszeres és népes tábora van. Az eső minden évben megtréfálja a szervezőket és a borászokat. Az idei évben azonban még inkább, hiszen ahogy az egész évi munkát, úgy a fesztivált is aláásta a sok csapadék. Hömpölygött a víz nemcsak a macskaköves utcákon, de még a fabódékban is. Ilyenkor aztán nehéz érvényesülni átlagos borokkal. Nyilván csak a legjobbakhoz futnak oda az emberek, hogy aztán ott megvárva az eső elálltát, haladhassanak gyorsan tovább.

Legalább a tizedik év volt ez, amikor vagy egy bódéban állva és dolgozva, vagy szórakozva kóstolgatom végig a borokat a Várban. Idén már a „könnyebbik” oldalán álltam a faházikóknak. Sikerült egy olyan napot is kifognom, amikor kellemes napsütéses időben tudtam sétálgatni.

Sok bort kóstoltunk a barátokkal, de általános tapasztalatként kijelenthetem, hogy nem volt köztük egy hibás sem. Kifejezetten jó borok kerültek a poharunkba. Így a hangulat is jó volt. Arra gondoltam, hogy majd kiválasztom az öt legjobbat és írok róluk, de olyan sok finom tétel volt, hogy inkább írok többről is, mert megérdemlik a dicséretet.
Hol máshol kezdtük volna a kóstolást, mint a Tóth Ferenc Borászatnál (Egri borvidék)?  Végigkóstoltuk  a sort. A 2013-as Csillag kiemelkedően finom. Leányka, Királyleányka, Olasz rizling, Hárslevelű, Sauvignon blanc, Ottonel muskotály alkotja. Picit látott fát is, mint kiderült, de az szerencsére nem érződik rajta, talán csak a szárazpróbájában némi füst formájában. Jó arányok, finom savak, virágok, fűszerek, muskotályosság és egreses lecsengés jellemzi. Amolyan könnyeden gazdag bor.

A 2012-es Kékfrankosuk nem a szokványos nyomvonalat követi, lévén, hogy nekünk most inkább egy férfi parfüm jutott eszünkbe róla, mégis nagyon kellemes. Szegfűszeg, cédrus adja az aromáit. Lágyság, bársonyosság, de mégis frissesség érződik belőle.

A nagy kedvenc viszont egyértelműen a 2011-es Kadarka volt! Négy Kadarkát kóstoltunk a feszten, de azok közül ezt tettük az első helyre. Mind egyensúlyában, mind fajtajellegében verhetetlennek bizonyult. Likőrös, fűszeres, meggyes, ahogy és amennyire kell. Nem tobzódik, nem lehengerlő. Érdekes adalék, hogy négy magyar kádár hordójával kísérleteztek az elkészítés során és kiderült, hogy a legjobb bort a négy hordó borainak házasításával nyert Kadarka adja. 4 hordó és 4 fajta klón hozta ki a tökéletes nedűt. Megérte a sok kísérletezés!

Ahogy az előbb említettem, Kadarkából nem volt hiány idén. Mészáros Pál St. Grálja is megér egy misét. Merőben más, mint az előbbi, ha lehet ilyet írni, robosztusabb, textúrájában zömökebb. A Mészi Kadarka klón azonban eleve erre hivatott típus. A saját szelekciójú klón ugyanis egy sokkal teltebb, magasabb alkoholtartalmú bort képes „teremni”.  Erőteljesen fűszeres, cseresznyés. Szinte harapni lehet. Relatíve magas csersavak érződnek benne, de szerencsére ezek bársonyosak. A fahordós behatás (kb. két évig pihent fában) szintén megjelenik aromáiban. Hosszú utóíze mély nyomot hagy az emberben. Jó, sőt nagyon jó ez a bor is, de az én lelkemhez egy kicsit a könnyedebb Kadarka áll közelebb, így került az előző az első helyre.

Harmadikként említem, de valójában a következő Kadarka is kiváló tétel, csak még kicsit fiatalos, rakoncátlan. Pár hónap múlva szerintem az egyik legjobb Kadarka lesz az országban a Posta Borház 2012-es bora. Mély színek, illatok zamatok jellemzik. Kifejezetten fűszeres aromájú. A savai még vibrálnak. Jóízűek csersavai is. Elnyújtott, meggyes lecsengése és komplexitása adja legnagyobb erényét. Nem véletlen, hogy ott van a Kadarka Borbár palettáján.

S, ha már a Kadarka Borbárnál járunk, azért azt is meg kell említeni, hogy nagyon kitettek magukért a „kadarkások”, szép kis sort raktak össze a vendégeik számára. Nem is csoda, hogy amíg ott voltunk, alig tudtunk váltani pár szót, mert újra és újra kellett tölteni a poharakat.

Itt kóstoltuk a Nyolcas és Fia Borház 2009-es Merlot-ját is. 15 %-os alkoholja ugyan elég magas, de most inkább a belőle áradó melegség jött át, mint sem az égető alkohol. Még mindig fiatalos ízek jellemzik, finom tanninokkal. Meggylekvár, kis vegetalitás és még egy kis mineralitás is felbukkant a végén.

Tovább haladva Bősz Adrián standjánál álltunk meg néhány borra. A 2009-es Csóka-hegyi Rajnai rizlingje kései jegyei, finom vaníliás-licsis-vajas ízei, filigrán szerkezete és kevéske sóssága elbűvölt minket.

Még mindig rizling, de már olasz a Laposa Pince 4Hegy (Badacsony, Csobánc, Somló, Szent György) Olaszrizlingje, amely nem kirobbanó, de nagyon jóleső bor. Gyümölcsök-savak-sók-herbák kiegyensúlyozott aránya arra predesztinálja ezt a bort, hogy kiüljünk vele a teraszra és élvezzük a nyári napsütés melegét.

Szintén tőlük a Badacsonyból a 2013-as Kéknyelű is megérte az árát. Nem épp egy női bor magas savaival, de fajtajelleges, tiszta, virágos-citrusos íze megnyerő volt.

A Holdvölgy Pince szinte minden borát kedveltük, de a legjobban mégis a 2008-as hihetetlenül friss-rózsás-fűszeres Sárga muskotály és a rendkívül jól balanszírozott (cukor-sav, fa-gyümölcs-fűszer) Holdvölgy dűlő Zéta (Furmint x Bouvier) bora ejtett ámulatba minket.

Ha már Tokajban járunk, akkor az Oremus 2010-es Édes Szamorodni borát ki nem hagyhattuk. Feltétlen megkóstolandó mindenki számára. Nagyon fűszeres, mézes bor, amely teltsége mellett tökéletes cukor-sav aránnyal bír.

Ha már Olaszország volt a vendégország idén, kötelező feladatnak tartottuk, hogy eltöltsünk a neki szánt standoknál is egy órácskát. Kóstoltunk itt többek között Falanghinát, Vermentinot, Nero d’Avolát, stb. A legjobban mégis a fehérek közül egy világfajták házasítása, a calabriai Librandi 2013-as Critone nevű Chardonnay és Sauvignon blanc bora ízlett, gazdagsága miatt: őszibarack, herbák, zöld alma, kukorica aromái váltogatták benne egymást. Savai nagyon jól besimultak a bor szerkezetébe izgalmas összhatást adva a kortynak.

A vörösek közül a venetói Domini Veneti 2007-es Amarone-ját kóstoltuk. Meghökkentő volt, amikor megtudtuk az évjáratot. Jóval fiatalabbnak tippeltük. Markáns csersavak, meg még egy kis alkoholos kesernye (16,5 %), sőt szárító hatás is jellemezte, de mégis bejött ez a bor. Ennek oka pedig az volt, hogy mindez a erőteljes hatás igazodott a hatalmas testhez, a kökényes-csokis ízekhez. Az elmondottak ellenére is egyben volt.

A lista végén megemlítenék még egy tételt, ami ugyan nem bor, de jó, nagyon jó. A Kadarkánál kóstoltunk egy igazán könnyed, elegáns, parfümös-virágos Irsai Olviér Szőlő Pálinkát is a Nobilistől. Klasszis volt. Aperitivként remek, de egy ilyen este zárásaként is pompás, igazán „nobilis” ital.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése