Sokan várták, hogy Tibor nyisson Budapesten egy belvárosi
üzletet. Most eljött a pillanat! A Portéka bolt talajdonosával, Jakab Arankával
együttműködve immár külön kis üzlethelyiségben várja Tibor a nyolcadik
kerületben a csoki-megszállottakat. A Portéka széles kézműves palettája mellett
most már Tibor csokijai, bonbonjai, teái is kaphatók lesznek itt, illetve még a
csokoládékhoz passzoló terroir-borokat is kínál majd az üzlet.
A megnyitás alkalmából Tibor stílszerűen egy kis kóstolót
tartott, amelynek keretében ínycsiklandozó finomságait mutatta be az első
vendégeknek.
Egy 100 %-ban ecuadori forró csokival kezdtük a kóstolót a
már ismerős -szinte Tibor védjegyéül
szolgáló- szép kis pohárkából. „Csupán” egy decilitert kaptunk, ami a
nagy bögre, híg forrócsokikhoz szokottak számára talán meglepő volt, de ahogy
Tibor is kifejtette egy ilyen töménységű, valódi csokoládéval készült forró
csokiból ennyi elegendő is. Krémes állaga -annak ellenére, hogy akárcsak az
eredeti „Xocolatl”, ez is vízzel készült- azonnal éreztette a minőségi
különbséget az átlagos forró csokikhoz képest.
Ezt elkortyolgatván lassan áttértünk a csokoládékra.
Elsőként egy 70 %-os perui nyers csokival ismerkedtünk. A Tibor által
superfoodként aposztrofált raw csokoládé érdekessége abban rejlik, hogy a
kakaóbabok feldolgozása során nem hagyják, hogy az erjedéskor a hőmérséklet túl
magas legyen, csökkentve ezzel az egészségünk szempontjából fontos antioxidáns
anyagok károsodásának mértékét.
A superfood élelmiszereket sok esetben a média túlzottan nagy „varázserővel” ruházza fel
(egyesek szerint ez is csak egy jól hangzó marketinges kifejezés), az azonban biztos, hogy a kevésbé intenzív feldolgozás
eredményeként egy antioxidánsok szempontjából értékesebb termék nyerhető.
A csokihoz visszatérve megállapítható, hogy igazán összetett
aromavilágú, füsttel, sóval, fekete bogyósokkal tarkítva.
A következő Caranero Superior 70 %-os ecuadori csoki egy ún.
fine flavour cacao-ból származik, vagyis magas minőségű, kitűnő aromájú csokoládé. Mint azt megtudtuk Venezuela középső részéről, Barlovento tartományból Caranero-ból, amely
egy kikötő város, indultak útjukra a kakaóbabok. A Superior megnevezés pedig
természetesen a legjobb minőségi kategóriára utal. Kóstolgatva a csokit, bogyós
gyümölcsös, mély kakaós ízjegyek érvényesültek benne.
Madagaszkár az egyik kedvenc csokoládé termőhelyem. A Millot
ültetvényből származó hosszú lecsengésű (70 %-os kakaótartalmú) csokoládéfalat savassága, citrusossága
és a háttérben bújkáló kajszis édessége most is megmutatta az itteni
kakaóbabokban rejlő potenciált.
Számomra mégis a legizgalmasabb élményt a nem is annyira
behízelgő, sőt kifejezetten vegetális jamaicai 70 %-os csokoládé jelentette. Fás,
herbás-zöldfűszeres-mentás jegyei, a vulkanikus talaj adta finoman füstös-kávés
érzete sokrétűségéről árulkodott.
A bonbonok közül első helyen emelném ki a fantasztikus (erre
tényleg nincs más szó!) ganache-t, amely chuao-i (Venezuela number one
termőhelyéről származó) alapanyagból készült. Gazdag ízvilágú volt: rum, szilva,
cseresznye zamataival. Nagyon hosszú lecsengése sokáig bevéste magát az
emlékezetembe.
Az ezt követő csemegék nekem kicsit édesek voltak, de azért
közülük is megtaláltam az abszolút elsőt, a „piszcipánt”. A brontei pirított
pisztáciával készült marcipános desszert határozott karakterű, mégis édes
ízvilága jól visszaadta a pisztácia ízeit. A mézes mandulás (héjastól
feldolgozva, de mégis szinte lágy ízhatású) mandula marcipánban az volt
meglepő, hogy nem volt durva az egy az egyben felhasznált mandula íze, jól
besimult a méz és a marcipán mellé. A "mogyella" névre keresztelt kvázi nutella
(törökmogyorópaszta, méz és némi perui Criollo kakaóból származó csoki) nekem
már túl édes volt, de aki odavan a nutelláért, az ezt is biztosan szerette.
Azt gondolom, nem csalódott, aki részt vett a kóstolón. Aki
lemaradt, az sem maradt ki, hiszen csak el kell látogatnia a Portékába és máris
ismerkedhet Tibor és a bolt kincseivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése