2018. január 19., péntek

Chocolat Bonnat Asfarth

Végre megérkezett ezen a héten a várva várt karácsonyi csokicsomagunk. Érdemes volt rá ilyen sokat várni. Ez a csomag az intenzitás jegyében összeállított válogatás a világ legjobb bean-to-bar táblái közül.
Az 5 csoki közül a Pralus 100%-os kis táblácskája a  legintenzívebben kakaós, csersavas-savas (nem véletlen, hogy ebből csak egy kis ízelítőt kaptunk), de ez talán érthető is egy ilyen magas kakaótartalmú csokoládénál. Ennek ellenére mégis egész jó, így „kis dózisban adagolva” bátran fogyasztható.

Hasonlóan intenzív, de azért kicsit talán „emberközelibb” a Chocolat Bonnat Asfarth névre hallgató rendkívül karakteres táblája.
A francia Bonnat cég országa első bean-to-bar csokoládét készítő üzeme, amelyet 1884-ben Felix Bonnat alapított Voironban. Ezt a tradicionális műhelyt ma Stéphane Bonnat csokoládémester igazgatja. Röviden, a csokijaikra az ízgazdagság és a selymes-krémes állag jellemző.

Kicsit hosszabban bemutatva tevékenységüket, igazi csokifanatikusok az biztos. Kakaóbabjaikat a világ minden tájáról válogatják csokijaikhoz: Madagaszkár, Jáva, Kuba, Brazília, Venezuela, Elefántcsontpart, Haiti csak néhány azon termőhelyekről, ahonnan az alapanyagot beszerzik single origin tábláikhoz.

Mindemellett a perui kakaótermelést is segítik, az ottani szemléletváltást (ti. a kokacserje termesztéséről a kakaótermelésre való átállással) forszírozó programok támogatásával. Sőt, Stéphane Bonnat még egy érdekes hobbival is bír. Antik csokoládé készítő eszközöket gyűjt.

Mi ez, ha nem megszállottság a szakma iránt?

Különlegesen karakteres, Grand Cru csokoládéik egyike ez a tábla is, amelyben a „terroir-jelleg” igen csak megfigyelhető. Az indonéziai csokoládé Szumátra északnyugati részéről, egész pontosan Asfarth területéről származik, innen a névválasztás is.

A 65 %-os darkmilk csokoládé és testvérei a Surabaya, illetve a Java mindegyike igazi nagyágyú a tejcsokoládék kategóriájában.

Az Asfarthra visszakanyarodva, a csomagolása élénk sárga színű, azonnal felhívja magára a figyelmet. Számomra picit retro hatású a design és jó sok információval megáldott, de, aki kicsit is jártas a csokikban, az tud olvasni a sorok között és tudja, hogy Indonéziától nagyjából mi várható.

Maga a tábla elegáns megjelenésű, szép vékony kis kockákkal tagolt. Közepén a Bonnat Voiron név mutatós. Mély színű, viszonylag fényes, kissé morzsás és nagyon picit ragadós felületű, tompán roppanó, de szép törésvonalú.

Illatában -kibontva a belső csomagolást- azonnal felszáll a füst. Nagyon jellegzetes. Ennek hátterében az áll, hogy Indonézia térségében nagyon magas a páratartalom, így a kakaóbabok napon szárítása nehezen megoldható. Sokan épp ezért nyílt tűz fölött szárítják a a babokat a megfelelően alacsony nedvességtartalom eléréséig. Ettől pedig a babok is szépen átveszik a füst illatát, amit egészen Európáig magukkal is hoznak, boldogítva az igazán markáns ízjegyeket kedvelőket. Van, akinek a széna, az istálló, a sonka vagy épp egy boldogan nyargalászó tehénke illata jut eszébe róla. Nekem a sonka és a legádázabb kubai szivar, amit valaha volt szerencsém szagolni, ugrott be, ahogy kutakodtam az emlékeim között. Ha túlestünk az első sokkon és várunk egy kicsit, akkor azért biztató előjelként a tejkaramellásság is felbukkan ám benne.

Nem kell hát megijedni, tessék megkóstolni! Meglepő, ahogy el kezdjük rágcsálni a krémes textúrájú, bársonyos csokoládét ízében finom vajas, vajkaramellás, tejeskávés zamatok simogatják az ember nyelvét és lelkét. Oh, igen ez jobb, mint az illata! Aztán pár másodperc múlva berobban egy ismert aroma! A két hete kóstolt ír Connemara whiskey tőzeges-füstös íze. Az illatnál azonban tényleg kellemesebb most az érzetünk, még gyümölcsösség is feldereng benne halványan. A csoki maga egyébként nagyon finom, jó arányú, de valahogy még szoknunk kell ezt a füstös stílust.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Cocoa Runners

100 g/5,95 £

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése