2017. június 11., vasárnap

Hajós-Györköny egy menetben

Az elmúlt napon két pincefalut is meglátogattunk. Az 1250 présházas, gyönyörű pincesorokkal bíró Hajóson kezdtük a kis bortúránkat. Az aprócska Schön Pincében a tulajdonos a fiatal, lelkes Schön Gábor fogadott bennünket. Már régóta terveztem, hogy meglátogatom őt a kis szentélyében, most végre ez a pillanat is eljött. Nagy örömmel és várakozással kóstolgattam a borait. Szép sort állított össze nekünk, Gábor, így nem csalatkoztunk.
Egy alacsony hőfokon, hosszan erjedt diszkréten illatozó, elegáns, cukorkás-citrusos Cserszegi fűszeressel nyitottuk a sort, amelyhez Faltum István sajtkészítő fűszerekkel, olajokkal átítattott finoman olvadó Ricotta sajtját falatozgattuk. Könnyed, nyári hangulat kerített hatalmába a páros kapcsán.Ezt az érzést a már jól ismert Hel’ó Kitty rosé finoman málnás, enyhén szénsavas játékossága csak tovább fokozta. István mindeközben egy újabb olasz sajtkölteményt, a Burratát tálalta fel nekünk, amely gyakorlatilag egy tejszínes töltelékkel készült, friss gyúrt sajtbatyu, mozzarella kéreggel.
Ezután pedig el is érkeztünk a vörösborokhoz. Egy 2015-ös fajtajelleges, csokis ízekkel megáldott Cabernet franc-t kóstoltunk palackból, majd Gábor megmutatta a fahordós tételeit is, 2016-ból. Így a szilvás Merlot-t, a szintén csokis Cabernet franc-t, a meggyes-marcipános Kékfrankosát is, illetve e három házasítását, amelyben talán a Kékfrankos meggyessége és a Cabernet fűszeressége érződött a leginkább.

Közben, hogy ízlelő bimbóink kellően ki legyenek szolgálva, kóstoltunk még persze sajtokat is. A Cabernet-hez egy francia Chaource nevű markáns ízű sajtot, amely narancsosabb színű, lágy brie-hez hasonlítható leginkább (jól kihozta a bor csokisságát).

A kóstoló (és egyben talán a nap) fénypontja volt számomra, amikor zárásként egy francia recept alapján készült, egy hónapja érlelt Trappista sajtot kóstoltunk, sütőtökös-baracklekvárral. Ez valami fenomenális volt!!!
Gábor révén eljutottunk a jóval nagyobb léptékekben tevékenykedő (kb. 30 hektáros szőlészetbe) a Kovács Borházba is, ahol hatalmas (10-14 ezer literes), díszesen faragott hordókat rejt a szintén elég (hajósi viszonylatban mindenképp) gigantikus pince mélye. 
Itt egy olyan borral indítottuk a sort, amely az ország első Cserszegi fűszeres ültetvényéből származó szőlőből készült. A reduktív, nagyon illatos, egész kis zömök, körtés-virágos aromájú borocska tetszett mindenkinek. Majd egy felettébb macerás termék, a szalmabor következett, ami 75 napon át szalmán aszalt Pölöskei muskotály szőlőből készült. Ritkán találkozhatunk ilyen borral itthon, így ez egészen kuriózum volt, ahogy a 75-ös Rajnai rizling is, ami még máig sem esett szét, bár azért persze elérte az aggkort zamatában. A vörösboraik közül egy 2012-es még fában pihenő Cabernet sauvignon került poharunkba, konyakmeggyes, rumos-csokis karakterrel.
Ebéd után a szintén sváb gyökerekkel megáldott, egységes arculatú pincesorokkal bíró Györköny felé vettük az útirányt, ahol elsőként Braun Zoltán polgármester úr pincéjébe és Wein & Speiz Fogadójába látogattunk. Nos, itt is igen tartalmas borsorral találtuk magunkat szemben. A helyi borversenyen aranyérmet nyert Irsai Olivér továbbra is (mi is részt vettünk a bírálatában, így kíváncsian vártam a fejlődését) szép arcát mutatta. Az illatos, elegáns bor könnyed virágos-citrusos stílusával mindenütt megállná a helyét. A szamócás, szőlővirágos illatú Kékfrankos rosé finom savaival nyűgözött le. Zoli Kékfrankos-Cabernet franc és sauvignon házasítása 2015-ből kifejezetten tetszett, harmonikusságával, finom savaival, ászkolt jellegével egyaránt.
A 2015-ös Kékfrankos kellemesen bársonyos, elegáns, pirosbogyós (talán som?)lekváros-likőrös-vaníliás érzete nagyon izgalmas karaktert adott ennek a fajtának.

Szintén ebből az évjáratból kóstoltunk még egy Cabernet franc-t is, amely a többségnél elnyerte a legszebb vörösbor címet az eddigiek közül. Testes, fűszeres, aszalt szilvás, nagyon hosszú lecsengése miatt ez nem is csoda.

A 2012-es mély színű, nagyon vastag Pinot noir borának nekem az illata tetszett leginkább, puncsos-kókusztekercses aromái meglepőek, majd a bor tanninjai is, de emlékezetes élményt nyújtott ez is, az biztos.
Megkésve bár, de töretlen lelkesedéssel érkeztünk meg utolsó előtti állomásunkra, Száraz Sándor pincéjébe. Sanyi bácsinál palackozott borokat és azok még hordóban lévő változatát is kóstoltuk, egyfajta játékként, hogy lássuk a különbséget. Kinek előbbi, kinek utóbbi ízlett jobban. Elsőként azonban egy fehérrel kezdtünk itt is. A kb. 8 fajta szőlő együtt szüretelésével készült vegyesfehér bor cserszegis-muskotályossága, pattogatott kukoricássága érdekes kombinációnak bizonyult ízérzetben.
Majd egy Kékfrankos-játékkal folytattuk a sort. Megkóstoltuk 2016-os, 2015-ös évjáratú vörös- és ’16-os siller, rosé borait is. Az október elején szüretelt Kékfrankos szőlőből készült rosé kellemesen gyümölcsös karaktere üdítőleg hatott. A siller pedig egy kifejezetten jó ivású már-már tanninos, testes borocska volt. Az idősebb vörösbor savai, csersavai már kerekedtek, bársonyos jelleget mutatnak, míg a fiatal rakoncátlan még kicsit, de nagy potenciált hordoz. Puncsossága különösen figyelemre méltó volt. Ezen tételek hordóban szunnyadó változatainak végigkóstolása inkább csak a hőfokokkal való játéknak bizonyultak, karakterben azért nagyon nem tértek el, lévén, hogy az öreg hordók már nem adnak sok pluszt a borokhoz, viszont egy igazi kincsre bukkantunk, amikor a 2016-os Merlot-Zweigelt-Portugieser házasítást kóstoltuk. A rubinvörös, nem testes, de lágy, bársonyos bor a nap legjobban iható, legkönnyebben lecsúszó, mégis zamat gazdag bora címet nyerte el.

Pámer Jánosnál zártuk a napot egy kis kötetlen beszélgetés keretében, amely már nem is inkább a borokról, hanem a jó hangulatról szólt. A Zweigelt-Kékfrankos zömökebb rosé után egy a györkönyi termőhelyre oly jellemző Kékfrankost kóstoltunk az előző évjáratból. A jóízű, hosszú lecsengésű, kissé talán „meszes” karakterű bor méltó lezárása volt ennek a sok tekintetben is izgalmas napnak. Köszönjük a vendéglátást és a sok törődést, amit kaptunk ma mind Hajóson, mind Györkönyben. Aki e falvak mellett jár, térjen be egy kortyintásra, nem fog csalódni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése