Bobojka Korianderes-köményes étcsokoládé

A 2010-ben, Bárány Brigitta vezetésével alakult budapesti csokimanufaktúra táblás csokoládéi mellett szép számmal készít bonbonokat is. Az Édes Napok forgatagában néhányat megkóstoltam én is, a kecskesajtos nagyon finom volt.

Megtudtam, hogy a cég immár nemcsak belga, hanem francia, magyar (!) és olasz csoki alapanyagokat is használ. Maga a csokoládékészítő hívta fel a figyelmemet erre a 70 %-os könnyednek első ránézésre korántsem mondható csokoládéra.

A megjelenés ízléses, egyedi, különösen a manufaktúra logóját is hordozó információs kis fülecske révén. A csomagolás kibontása mindig izgalommal tölt el. Az első benyomás egy csokoládéról nekem a legfontosabb. Ahogy nyílik a fólia, úgy libbenek ki az első aromák, amik elviszik az embert vagy a jó, vagy a rossz irányba.

Érdekes, jelen esetben először a csokoládé (picit füstös, édeskés-talán karamelles) illata csapta meg az orrom, de ahogy tovább bontottam a fóliát, máris a fűszerek vették át az uralmat. Miután kivettem a csokit, még próbáltam előcsalogatni az elsődleges aromáit, hogy pontosan be tudjam őket azonosítani, de egy gyenge, ámde igencsak helytálló közhellyel élve, „ez a vonat már elment”.

A csoki ekkor inkább az éteres-korianderes illatával nyűgöz le (nagyon szeretem!), de természetesen időnként a kömény is teret kap. A fűszerek őrölt formában vannak jelen a csokiban. Durva is lenne szétrágcsálni az egész köményt korianderrel!

A csokoládé külseje közép mély barna, selymes tapintású, nem szemcsés, nem ragadós. A hosszú, inkább téglalap alakú „kockákból” álló csokoládét eltörve, halkan roppan, egyenletes törésvonallal. Kicsit szégyenlősen olvad a szájban, de ahogy felbátorodik, utána megfelelő az olvadékonysága.

Szinte tudatosan „adagolja” a fűszereket. Kíváncsi lennék az arányokra! Amit én tapasztalok, az fifti-fifti. Hol az egyik fűszer, hol a másik kerül előtérbe. Bár ahogy a második falatot is elmajszolom, az az érzésem, hogy először a koriander mutatkozik meg, majd utána jön csak a kömény. A lecsengésben viszont pont fordítva, markánsan érződik a kömény és a legeslegvégén a koriander tesz pontot az i-re.

Hol a csoki? Mindenhol, de csak kellően diszkréten. Mintha engedné, hogy érvényesüljenek a fűszerek, „ő” pedig majd a háttérből irányítja a dolgokat. Valóban, jól visszafogja a két fűszer határozott egyéniségét a könnyebb „emészthetőség” érdekében. Selymessége, finom kesernyéje szinte simogatja az ember ízlelőbimbóit. Helyenként pedig fel-felsejlik az a kellemes füstössége, ami már az illatban is megcsillant, és egy kis kávé.

Kicsit talán többet is mutathatna magából a csokoládé, de persze értem én, hogy ez a történet most nem (csak) róla szól…

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Bobojka (nemsokára a szaküzletükben is) http://bobojka.hu/
100 g/ ajjaj, nem emlékszem a csoki árára…

Menakao Truly Madagascar Milk Chocolate with Madagascan Vanilla

A Madagaszkárról származó Criollo kakaóbabot a legjobbak között tartják számon világszerte, mert telt, virágos aromákkal rendelkezik, tökéletesek a savai és hosszú a lecsengése. „Fine Cocoa” minősítéssel rendelkezik, amit az ICCO, azaz a „The International Cocoa Organization” adott ki.

A márkanév beszédes. Malagas nyelven MENA azt jelenti piros és KAO, mint kakaó.Vörös, mint a föld színe, amely gazdag azokban az ásványi anyagokban, amiket a Sambirano-folyó üledéke tartalmaz. Vörös, mint a Vörös Sziget, vagyis Madagaszkár.

A 44 %-os tejcsoki minden összetevője bio, természetes alapanyagokból van és növényvédőszer-mentes, illetve természetesen Madagaszkárról származik (még a csomagolóanyag is!).

Ilyen információk tudatában kíváncsian vártam, milyen ízélményben lesz részem ennek a „bean to bar” („babtól a tábláig”) csokoládénak a kóstolása során. A csomagolás tanulmányozása csak fokozta a kíváncsiságomat, mivel olyan nem szokványos összetevők is megjelentek a felsorolásban, mint például tengeri só, madagaszkári vanília, nem is beszélve a GMO (génmódosított szervezet)-mentes szója lecitinről, és a nádcukorról! 

Kibontás után előtűnik a matt, melegbarna színű tábla, mely kisméretű kockákra van osztva, és kakaóhüvely mintákkal van díszítve.  Nem roppan, de törési felszíne szép egyenletes. Elég olvadékony és tapad, a kezemhez is és később a szájpadlásomhoz. A csomagolásból kivéve azonnal megcsapta az orrom egy jellegzetes, intenzív illat, amit leginkább a frissen köpült vaj illatához tudnék hasonlítani. Erőteljesen animális, nem is tudom, hogyan fogalmazzak, de azt hiszem, erre bátran mondhatom, hogy „érdekes”. Az elnevezésben szereplő light nem tudom mire értendő, mert egy nehéz, tömör, tömény csokiról van szó, a könnyedséget nem igazán tudom hozzá kapcsolni. A fudgy inkább jellemző, kicsit karamellás, vajas-vaníliás ízzel.

A tengeri só intenzíven jelen van, amely leginkább a kissé kesernyés-citrusos aromák (melyek jellemzőek a madagaszkári kakaóbabra) után lopakodik elő, de némi porosságot is éreztem, majd egy édes hullám a végén, és marad a cukor. Összetett, és hosszú lecsengésű ízkavalkáddal randevúzhatunk falatozás közben.

Az tény, hogy egy nagyon eredeti csokoládéval állunk szemben, de ízlés dolga, hogy valaki szeretni fogja vagy sem. Nekem kicsit túl sok volt a jóból, de aki szereti a „vastag”, különleges és karakteres ízeket, annak tetszeni fog.

A termőhelyről itt további információk olvashatók.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Csokoládénet
75 g/ 1150 Ft

A terméket jellemezte: Noémi

Lindt Excellence Crunchy Caramel

Nyitásként nézzünk körül a Lindt márka házatáján. Először is egy kérdés: miről híres Rodolphe Lindt, a cég alapítója? Segítek: egy találmány1879-ből…segítek még: konsírozás, azaz ‘conching’. A válasz illetve a találmánya konsírozógép és az azzal végzett folyamat. A konsírozás a kakaómassza hosszú órákon át tartó préselését és keverését jelenti, amelyet ez az úriember talált fel. (Hogy tudatosan vagy csak egy véletlen folytán, az egy másik történet.)

A csokoládé annak idején nehézkesen formázható, durva felületű és törékeny állagú volt, viszont ezzel az eljárással készítve, a három napig tartó folyamatos keverés mellett és kakaóvaj hozzáadásával, egy teljesen új, az eddigiektől eltérő csokoládé született, amit Lindt „lágyan olvadó csokoládénak” nevezett el.

Hát, lássuk milyen is ez! Miután kiszabadítottam a csokitáblát a csomagolásból, az első dolog, ami eszembe jutott, az a „teheneskaramellkocka” illat. Aki már túl van élete első 30-40 (?) évén, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. Arról a porhanyós tejkaramella hasábról, aminek a csomagolásán boci volt! És nem csak az illat emlékeztet fiatalkorom édességére, hanem az íze is, klasszikus retró tejkaramella ízvilág. Na, de kanyarodjunk kicsit vissza, a repcelecitint is tartalmazó, 30 %-os csokihoz. Felülete matt és a színe nagyon világosbarna, kicsit talán már túlságosan is, de legalább harmonizál a karamell színével. A felülete nem morzsalékos, törési felszíne szép, de nemhogy nem roppan, hanem szinte finoman el lehet tépni.

Amit Lindt úr szeretett volna elérni, az már a felbontás után teljesült, gyorsan olvadó csokoládé született, és hogy nem csak gyorsan, hanem lágyan is olvad a számban az is kiderült hamar. Ezzel nincs is baj, de nekem túl sok a benne lévő karamelldarab. Mikor az ember el kezdi enni, még jól is esik a roppant ropogós karamelldarabkák elropogtatása, de a végén, a csoki gyors elolvadása után ott maradt a számban a sok kis apró kemény szemcse. Az ízük viszont kellemes, nem túlpirított, hanem pont jó, pikáns. A csokoládé önmagában nekem kicsit édes, szirupos. Az összbenyomásom vegyes, alapvetően egy jó minőségű csokoládét kóstoltam, de a részletek nem voltak harmóniában egymással.

Édesszájúaknak és karamellőrülteknek különösen ajánlott!

Minősége: jó

Megvásárolható: Ázsia Center

100g/ 420 Ft

A terméket jellemezte: Noémi